2015. július 28., kedd

"Üdv! Én már itt vagyok!" Interjú az I.M.E.-ben





A műholdas kapcsolás helyett ultrahang és mikrofon segítségével alkalmunk nyílik egy-egy rendhagyó interjú készítésére a hivatalos időszámításuk előtti idejüket töltő kisemberekkel. Ezúttal Freját kérdeztük (szigorúan csak) néhány szóban.



I.M.E.: Az a hír járja, hogy remekül érzi magát odabenn.

Freja: Nincs sok viszonyítási alapom, de gondolom igen. Boldog vagyok, azt hiszem. 


 I.M.E.: Mikor várható a nagy pillanat?

Freja: Egy hét múlva. Kicsit izgulok. Pontosabban anya izgul, én meg részese és elszenvedője vagyok ennek a felfokozott állapotnak.


I.M.E.: Mit vár leginkább?

Freja: A találkozást anyuval és apuval. Régóta együtt vagyunk, ők már sokszor láttak engem, de én még sosem pillanthattam meg őket. 


I.M.E.: Mire számít?

Freja: Félek, hogy anyunak kint is olyan nyávogós a hangja, mint így hasfalon keresztül. Néha énekel. Remélem ez ügyben még revansot vehetek. Apunak pedig tartozom egy vallomással.


I.M.E.: Mégpedig?

Freja: Gyakran odabújik anya hasához és mindig nagyon büszke, hogy szinte hozzá sietek és odanyomom a buksimat a fejéhez, vagy épp a kezéhez.  Ideje megtudnia, hogy az a kitüremkedés nem a fejem, hanem a fenekem…